Loranthus europeus JACQUIN 1762, Viscum album LINNÉ 1753

A két fagyöngy úgy egészíti ki egymást, mint két testvér. Az egyik sárga, a másik fehér. Az egyik lombhullató, a másik örökzöld. Az egyik a bükkön és a tölgyeken élősködik, a másik a többi fán.

Magjaik terjesztésére a madarakat használják. Terméseik ősz végére, télre érnek be, amikor a madarak élelemben szűkölködnek. A csonttollú, fenyőrigó, léprigó, szőlőrigó elfogyasztja a ragadós álbogyókat. A magvak áthaladnak tápcsatornájukon és a viscintől ragadóssá vált madárürülékkel együtt fennakadnak az ágakon, ahol gyökeret ereszthetnek.

A madarak befogására használt lépvesszőt a fagyöngyből főzött ragadós anyaggal vonták be. A legnagyobb termetű hazai rigófaj, a léprigó latin neve Turdus viscivorus, szó szerint lefordítva "fagyöngyevő rigó".

A fehér fagyöngyöt a pogány druidák szent faként tisztelték. Az angolok kedvelt karácsonyi örökzöld növényei a magyal és a fehér fagyöngy, a mistletoe. Ezeket viszi magával a karácsonyi kántáló, ezekkel díszítik a karácsonyi asztalt és akik az ebből fon koszorú alatt megcsókolják egymást, azok élete abban az évben összefonódik.

Letöltés