magyar english
Cincér Hírlevél
Szakvezetési segédlet
Hiúz Ház – Erdei Iskola és Látogatóközpont Királyréten
Kökörcsin Ház
Nemzeti Parki Termék védjegy

Közadatkereső
Földművelésügyi Minisztérium
Haszonbérleti pályázati felhívások

A 1338/2015 (V.27.) Kom. határozatban rögzített feladat végrehajtásához kijelölt kapcsolattartó adatai:

Kispál Dóra,
birtokügyi referens
Tel.: + 36 1 391 4623
E-mail:
kispald(kukac)dinpi.hu

» Balkáni gerle
Balkáni gerle
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Streptopelia decaocto (FRIVALDSZKY, 1838)

Ez a közismert madár, amelynek szinkópa ütemű, „...hu hú hu,...hu hú hu...” hangját mindenki hallotta már, tulajdonképpen viszonylag rövid ideje él a Kárpát – medencében. Magyarországon először az 1920-as években jelent meg, első költései 1926-ból és 1927-ből Tiszaugról, valamint 1932-ből Berettyóújfaluból ismertek.

Az eredetileg indiai – afrikai elterjedésű madár szíriai élőhelye felől északi, északnyugati irányba történő terjeszkedése során jutott el a Balkánra, majd innen Magyarországra. A tudomány számára Frivaldszky Imre írta le önálló fajként, amikor 1835-ben balkáni természettudományos útja során, Bulgáriában találkozott vele. Frivaldszkynak feltünt, hogy ez a madár, amely ott mindenütt gyakori volt, és a házak eresze alatt a számára kihelyezett kis kosárkákban fészkelt, más hangon szólal meg, mint a hozzá egyébként megtévesztésig hasonlító, kalitkamadárként nálunk is ismert kacagó gerle (Streptopelia risoria). Frivaldszky tehát, elsősorban eltérő hangja alapján új fajként, félholdas galamb – Columba decaocto néven írta le a tudomány számára. (a rendszerező tudomány később elválasztotta a galamboktól (Columba) a gerléket (Streptopelia) néven.)

És hogy miért nevezte el decaocto-nak? Ezt az elnevezést egy rege ihlette, amelyet a helyiek meséltek és amely így szól: „Egy szegény, de jámbor leány, igen kemény, de fölöttébb fösvény asszonyhoz jutott szolgálatba. Bár eleget dolgozott és ételt is igen keveset, ám szidást annál többet kapott, az esztendő leteltével fizetése mégis csak 18 parából (fillér) állott. Elkeseredve méltatlan sorsán a leány, az égiekhez fohászkodva fennhangon ismételgette naphosszat: „deca octo, deca octo...” (tizennyolc, tizennyolc...). Megkönyörült rajta Zeusz, (vagy csak megunta a folytonos siránkozást) és galambbá változtatta, amely azóta hirdeti előbbi sorsának méltatlan keservét.”
   
 
1288807400 Oldal nyomtatása
Facebook
Sas-hegyi Látogatóközpont
Alcsúti Arborétum
Ócsai Tájház
Pál-völgyi-barlang
Pilisi len Látogatóközpont
Szemlő-hegyi-barlang
Jókai-kert
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design